A harcsa

 Friss vér jelezte a tenyerén, hogy az előbb lecsapott szúnyognak még sikerült őt megcsapolnia, ezzel tovább gyarapítva a testét ellepő csípések számát. A belvárosban nincsenek szúnyogok, a Dunához meg már nagyon rég nem jött le. A feleségével gyakran jártak ki a Margitszigetre, alacsony vízállás idején besétáltak az Árpád híd alá, onnét dobálták a botokat a folyóba, hogy aztán csendben nézzék, ahogy elúsznak az árral. Akkoriban nagyon értették egymást, mindent meg tudtak beszélni. Most meg alig látja őket. A kissrácnak is sokszor megígérte, hogy lejönnek pecázni. De valami mindig közbejött. Most is itt rohad a melegben a szúnyogok között, mert egy tinédzser meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy mennyire tökös, hogy aztán egy ócska sátorban ügyetlenül megdugja. Most még sír a lány, de hamar elfelejti. Néha majd eltűnődik, hogy milyen lett volna a sráccal, talán még együtt is maradtak volna, ha nem tűnik el örökre múlt éjjel a sodrásban. Bár még előkerülhet néhány kilométerrel lejjebb. A búvárok már keresik. Addig is ki kell kérdezze a lányt. Még két srác és egy lány álldogál a fák alatt. Nem beszélnek, csak a vizet bámulják, mintha bármelyik pillanatban kisétálhatna a haverjuk a partra. A tábortűz maradványa körül szétszórt sörösdobozok tanúskodnak az előző esti buliról. Ilyenkor jó ötletnek tűnik a hajnali fürdőzés. Azt mondják beúszott, majd hirtelen eltűnt. Nem kiáltott, nem csapkodott. Elnyelte a víz, és nem került elő.

 Még az eltűnt fiú szüleivel is beszélni kell. Már úton vannak. Addig megiszik egy sört. Hosszú még a nap. Néhány méterrel arrébb nemrég nyitott egy menő hely. Csíkos napágyak vannak kitéve a partra, és méregdrága söröket lehet kapni. A városi fiatalok ide bicikliznek ki hétvégenként, néhány órára elfeledni, hogy egy koszos nagyváros közepén élnek. Kisétál a sörrel a vízhez, nézi, ahogy siklanak a kacsák a sima víztükrön, felborzolva a felszín. Egy idősebb férfi pecázik nem messze, láthatóan bosszantja a változás, amit a nappal hozott. Ez nem az ő terepe már. Horgászni az éjszaka csendjében lehet, vagy hajnalban, mikor a halak is portyázni indulnak. Odamegy hozzá, hátha látott valamit az öreg éjjel. A férfi elfogadja az imént sodort cigarettát, jó hosszan szívja. Hallotta a társaságot, mérgelődött is miattuk. De nem ők zavarták el éjjel a halakat. Nem látta ugyan, de tudta, hogy ott állt lesben a vízben. Kedveli az ilyen holdvilágos éjjeleket. Ez a csupaszbőrű szörnyeteg ilyenkor mozdulatlanul, függőleges helyzetben, farkával a víz fenekén megtámaszkodva, felfelé néző, óriásira tátott szájjal egy nagy kinyílt szirmú vízinövényhez hasonlóan helyezkedik el, és minden arra úszó dolgot elnyel. Apám mesélte még – kezdett bele a pecás - hogy a megszállás ideje alatt 1916 őszén kifogtak Visznica mellett a Dunából egy négy méteres példányt. Százhúsz kilógrammot nyomott. Megírta a Belgrader Nachrichten is. De ennél nagyobb példányok is akadnak. Pozsonynál kifogtak egyet, melynek gyomrában egy gyermekhulla maradványait találták. Miközben hallgatta az öreget, rágyújtott még egy cigarettára, és közben a férfi kezén lévő furcsa hegeket nézegette. Én is találkoztam eggyel - folytatta az öreg. Belezés után épp a kezemet mostam volna le, mikor hirtelen rákapott a dög. Nem volt könnyű kirángatnom a sűrű fogak közül a kezeimet. Gyakorlatilag meghámozott. Azóta jól megnézem a vizet, nem lapul-e az alján egy.

 Megérkeztek közben a fiú szülei is. Elmondta nekik, hogy feltehetően egy örvény húzhatta le a fiúkat, vagy hirtelen szívgörcs. A búvárok nagy erőkkel keresik a tetemet. Meg fogják találni. A papírmunkát majd este megcsinálja. A víz lassan hömpölyög. Az árral ritmusos táncot lejtett egy kőben fennakadt rózsaszín koton, amit hosszan figyelt. Ő is ilyen átlátszó táncot lejt az élet folyamában. Most még könnyűnek tűnik, de idővel elsodródik majd, és szétmállik a sodró tömegben. De előtte még lehozza pecázni a kissrácot. Talán a feleségével is könnyebben megbeszélnék itt a dolgokat. Nyugodt szívvel, hátradőlve telepedett rá az este, miközben a folyót gomolygó köd fedte be. Elaludhatott, közben a szúnyogok is támadásba lendültek újra, a bőre elviselhetetlenül égett. Össze kell szednie magát, le kell adni a jelentést is. Mezítláb sétált le a vízhez, jól esett a gömbölyű kövek hideg érintése a talpán. Lehajolt, hogy az arcát is megmossa, de már későn vette észre a lesben álló szempárt. Érezte, ahogy az óriási száj rácsukódik a karjára. Miközben sodródott a folyó feneke felé, a rózsaszín kotonra gondolt.