2020. március 11-én a COVID-19 koronavírus világ szinten történő robbanásszerű terjedése és Magyarországra történő elérkezése következtében egészségügyi vészhelyzetet hirdetett a magyar kormány. Az önkéntes karantén során bezárkóztunk lakásainkba, aki tudott, otthonról dolgozott,és megváltozott az addigi életünk.

Szinte az első pillanattól fotózni kezdtem az erkélyemről. Megnyugtató napi rutinná, sőt túlélési stratégiámmá vált, hogy kiálltam és figyeltem. Közben szép lassan megismertem az utcát, ahol tíz éve élek. Én azt hittem, hogy ez egy tök unalmas utca, nem történik semmi. Erre azon kaptam magam, hogy állandóan kapkodom a gépem és rohanok ki az erkélyre. Ebben André fiam is állandó társammá vált, ha épp nem voltam kint, ő szólt, hogy siessek, mert valami történik. Sokszor már az utca végében kiszúrtam valakit, és hosszú ideig csak figyeltem, kivártam, hogy helyzetbe kerüljön. Kezdetben csak felmértem, hogy milyen emberek mozognak, mit csinálnak, később arra fókuszáltam, hogyan viselkednek ebben a helyzetben – hordanak-e maszkot, érintkeznek-e egymással. A legmeghatóbb pillanat az volt, mikor Húsvét vasárnap felfigyeltem, hogy a szemközti házból egy család – három kisgyerekkel – ünneplőbe öltözve osonnak ki a kapun. Mérgelődve néztem, hogy hova mennek, mikor a sarkon megálltak és elkezdtek néhány családi szelfit készíteni. Gondolom, hogy elküldhessék a családnak. Akkor éreztem meg igazán, mit jelent, hogy nem lehetünk együtt a szeretteinkkel. És mennyire fontos, hogy magunkban akkor is ünnepeljünk. Megható v olt látni, milyen sokan jönnek beszélgetni az ablakok alá, ahogy a fiatalok hozzák a bevásárlást, meleg ételt idős hozzátartozójukhoz, a kisemberek hétköznapi küzdelmeit. Az egyik képen André apukája is rajta van, akivel egyébként külön élünk. Most ő az egy etlen, aki jár hozzánk. Minden nap jön-megy, hogy a fiával játszhasson. Most, ahogy néztem a készülő válogatást így egyben, nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Mert az életről szól – hogy milyen gyorsan tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, amit néhány hónapja még elképzelni se tudtunk volna. Ahogy elkezdtem fotózni és egyre komolyabban saját projektként tekinteni erre a Kenyeres utcai sorozatra, úgy talált vissza az élet az utcára és hozzám is.

Kenyeres utca - Covid 19

© Gámán Zsuzsa

Budapest, 2020